Amikor ránézünk valakire, az arca ösztönösen kivált belőlünk egyfajta érzést, ami szinte észrevétlenül alakul ki bennünk. Számunka fontos emberek arcát érdemes részletesebben is tanulmányozni, mert abból sokmindent megtudhatunk a jellemére vonatkozóan. Ki ne lenne kiváncsi arra, hogy a kedvese, barátja, üzlettársa, ismerőse arca mit mond, mit árul el a jelleméről, fontosabb tulajdonságairól.

Az arcunk árulkodik … Mivel a külső a belső visszatükröződése, külsőnk szimbolizál bennünket, képviseli mindazt, amik vagyunk. Magunkon viseljük az élet nyomait. A legelső, amit egy ismeretlennel való találkozáskor észreveszünk, az arc. Az arc testi-lelki állapotunk tükre, rá van írva múltunk, jelenünk és lehetséges jövőnk is. Ez a mindig előtérben lévő testrészünk tele van információkkal és az értő szem úgy olvashat belőle mint egy nyitott könyvből. Megmutatja jellemünket, egészségi állapotunkat, betegségünket és mások- vagy akár saját magunk elől eltitkolni vágyott tulajdonságainkat is. Az arcelemzés érthető szavakká formálja mindazt, amit az arcunkról le lehet olvasni.

Mindannyian keressük a válaszokat az élet legfontosabb kérdéseire. Ki vagyok én? Hogyan lehetek boldog? Mi a dolgom? Merre menjek, mit csináljak? Mire vagyok képes, mit tehetek és mit nem tehetek? Ha megtanulunk olvasni arcunk jeleiből, az Arcelemzés, arcdiagnosztika, arcisme segítségével választ kaphatunk kérdéseinkre. Önmagunk megismerésének kulcsa az, hogy nemcsak az erősségeinkkel kell tisztában lennünk, de a gyengeségeinkkel is. Tisztában kell lennünk képességeinkkel, hogy ne becsüljük magunkat se túl, se alá, mert ennek bűntudat, vagy kisebbrendűségi érzés lehet a vége. Többek között ezért is van rendkivüli jelentősége az arcelemzésnek. Az önismeretnek a kiegyensúlyozott, boldog életre kell rávezetnie bennünket, nem pedig szenvedésre, vagy önmagunk lebecsülésére. Bár a genetikai adottságainkat szüleinktől örököljük és alkatunkat nem tudjuk befolyásolni, arcunk, testünk és lelkünk állapotáért mi vagyunk felelősek és ezt a felelősséget mindenkinek vállalnia kell.

Az arc testünk legfeltűnőbb, legérzékenyebb és legreagálóbb része, az arcelemzésen keresztül őszintén megmondja az igazat a bensőnkben lezajló folyamatokról még akkor is, ha másképp szeretnénk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ahogy egész testünkért, úgy arcunk állapotáért is miénk a felelősség. Egy bizonyos kor után a magunk képére formáltuk magunkat, jellemünk megmutatkozik, tükröződik az arcunkon. Arcunk árulkodik a belül folyó minden apró rezdülésről. Ennek egyik oka, hogy az arc sok-sok önálló izomból alkotott hálózatból áll. A nagyszámú izomnak köszönhetően arcunk igen rugalmas és kifejező.

Azt szoktuk mondani, hogy a szem a lélek tükre, belső lelkivilágunk kivetülése. Vajon miért árul el oly’ sokat a szem? Azért, mert a látóideg révén a szem közvetlenül kapcsolódik az agyhoz. Azonnal megmutatja érzelmeinket, gondolatvilágunkat, hangulatunkat, kiderül belőle az idegrendszer és az agy állapota. Az arcról való olvasás, arcelemzés a felszín alatti lényeg meglátása a vizuális arcdiagnosztika feladata. A külső látható elváltozásokra koncentrálva a belső szervekre vonatkozó megállapításokat tesz. Azt mondja, mint belül, úgy kívül, tehát minden belső elváltozásnak a külsőn is meg kell jelennie.

Történeti áttekintés

Az arcból olvasás, Arcelemzés tudománya nem újkeletű hókuszpókusz, több ezer éves múltra tekint vissza. Nagy hagyományai vannak a keleti és a nyugati kultúrában egyaránt. Kínában több mint háromezer éve alkalmazzák. Az ókori Görögországban Hippokratész is elismerte, hogy a betegségek megállapíthatók az arcvonásokból. Napóleon pedig csak azokat a férfiakat léptette be a seregébe, akikről előtte arcelemzők kiderítették, hogy megfelelő személyiséggel és egészséggel rendelkeznek a katonai feladatokhoz és a helytálláshoz.

Manapság közel sem örvend ilyen nagy népszerűségnek az arcelemzés, az arcdiagnosztika. Az emberek mintha nem mernének szembenézni önmagukkal, félnek a betegségektől, és nem kíváncsiak azokra a módszerekre, amelyek felhívják rájuk a figyelmüket. Sokkal érdekesebbnek találják a jövő fürkészését, ezért hamarabb felkeresnek egy jóst, mint egy arcelemzőt. Az arcból valóban nem lehet éveket előrevetíteni, legfeljebb azt tudhatjuk meg, mire vagyunk alkalmasak. Sorsunk alakulása ugyanis nemcsak személyes adottságainktól függ, hanem attól is, mennyire használjuk ki a lehetőségeinket.

Az arcelemzés, arcisme vagy fiziognómia módszeres törekvés arra, hogy az arcvonásokból az arcjátékból, egyszóval a külsőből következtethessünk a jellemre, a lelki állapotra, a szellemi tehetségre. A módszer lényege az, hogy a lelki folyamat és arcmozdulat között létezik egyfajta kapcsolat. Az öröm, a bánat, a harag s minden más indulat és érzés az arcon különböző  mozdulatokban tükröződik. Ez a tükröződés bizonyos szabályosság szerint történik, s ebből könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy a gyakori vidámság, gyakori bánat vagy más érzés és indulat gyakorisága állandó nyomot hagy az arcon.

Az  arcelemzés művelői arra törekednek, hogy ezt a szabályosságot rendszerré dolgozzák fel, aminek helyességéről aztán a tapasztalat dolga kimondani a döntő szót. Az arcelemzés hívei között legnagyobb hatással Kaspar Johann Lavater (1741-1801.) svájci író és pap hirdette gondolatait. Prófétai hangon, nagy önbizalommal adott fiziognómiai ítéleteinek, arcelemzéseinek óriási volt a népszerűsége XVIII. Században. Az arcelemzésről írott négykötetes munkája rendkívüli feltűnést keltett és heves viták központjává vált. Lavater kiváló megfigyelő képességével hamar kiismerte azok jellemét és természetét, akikkel érintkezett, s arra a meggyőződésre jutott, hogy az arcvonásokból lehet következtetni a jellemre. Minthogy azonban nagy művében csupán személyes benyomásokat és sejdítéseket közöl, munkájának gyakorlati és elméleti értékét a kritika kétségessé tette.

Az arckifejezést az izommozgás mechanizmusával hozzák összefüggésbe és Duchenne 1862-ben történt kísérletei tanúsítják, hogy elektromosság segítségével az izmok működését külön is lehet tanulmányozni. Spencer, angol bölcsész, 1885. kiadott lélektanában szintén felfigyelt z izomműködés mechanizmusa és a lelkiállapot közötti összefüggésre.

Darwin, a nagy természetbúvár szintén foglalkozik a kérdéssel és megfigyeléseit arra az alapgondolatra vezeti vissza, hogy az indulatokat jelző mozgások kezdetben az érzés megkönnyítésére vagy kielégítésére szolgáltak. Később társultak a megfelelő elmebeli állapottal s megmaradtak, ha közvetlen hasznuk nem is volt többé. Végül pedig szokássá vált az izommozgás, az idegek megfelelő működése az izommal egybekötött csontok és porcok formáját véglegesen módosították, azok kiültek az arcra….

Franciaországban működik egy kutatóintézet (Morfopszichológiai Intézet), ahol az emberi arc és a különböző személyiségjegyek közötti összefüggéseket vizsgálják. Az itt végzett kutatások eredményei kimutatták, hogy az arcformánk a személyiségünk mélyebb vonásaira utal, az érzelmi és fizikai képességeinkről pedig az érzékszerveink árulkodnak. Az intézet vezetője, Brigitte Guthmann szerint „...az arcunk átlagostól eltérő jegyei tesznek minket egyedivé, és a kiemelkedő tulajdonságainkra utalnak..."

Mik az arc főbb jellemzői, a legalapvetőbb tudnivalók az arcelemzés szempontjából? Ezeknek az ismereteknek a birtokában ha ismerőseink arcába nézünk, kiolvashatjuk belőle a titkaikat.


Arcforma
Kerek: optimista, szórakoztató egyéniség, laza életfelfogású
Ovális: vezető típus, de jellemző rá az egoizmus
Szögletes: dinamikus, határozott
Szív vagy háromszög alakú: érdeklődik a művészetek iránt, szentimentális, együttérző.

Szem
Nagy: érdeklődő természetű, vidám, vonzó, de könnyen megsértődik jelentéktelen dolgokon is
Kicsi: céltudatos, nagy az önbizalma. Ha feltűnően kicsi a szem, az a megbízhatatlanság jele lehet
Kerek: megbízható, de túl naiv
Ovális: jóindulatú, humoros
Vágott: hallgatag, jó adag önuralommal rendelkezik
Dülledt: erős akaratú, talpraesett, nagy az önbizalma
Közel ülő: alapvetően kritikus és távolságtartó a környezetével
Távol ülő: nagyvonalú, türelmes, és szeret sokat beszélni
Mélyen ülő: romantikus, óvatos és visszafogott.  <

Orr
Nagy: remek szervező, toleráns, megbízható, de kíváncsi
Kicsi: érzékeny, könnyen megsértődik, igazi hangulatember
Egyenes: hajlamos az önteltségre, de világos gondolkodásmódjával és határozottságával kiváló vezető lehet
Görbe: könnyű elbizonytalanítani, és hajlamos az elhamarkodott döntésekre

Akinek hosszú, vékony és hegyes az orra, attól ne várjunk önfeláldozó viselkedést. Az ilyen személy természetesnek veszi, hogy mások figyelmének középpontjában áll, imádja önmagát, erőteljes a birtoklási vágya. Rendszerint gyűjtöget, értékes tárgyakkal igyekszik körbevenni magát, ami a biztonságérzetének fokozásához szükséges. A húsos, kerek orr mély érzésekről és segítőkészségről árulkodik. Olyan emberről, akit idősebb korában is sokan, rajongva vesznek körül. A lapos, széles orr tulajdonosa gyakran nincs tekintettel másokra, hajlamos a dühkitörésekre, viszont rendszerint sokra viszi, és a szakmájában nagy sikereket ér el.

A kövér, nagyon húsos, szétterülő orr átlagon felüli érzékiséget jelez, tulajdonosánál senki sem tudja jobban élvezni az asztali és az ágybeli örömöket. Férfiak esetében a kis orr makacsságot, szűk látókörűséget és a spórolást jelenti. Nők esetében a kis orr kedvességet, barátságosságot jelent. Általában a kis orrú nők később kötnek házasságot, mert addig keresnek, amíg megtalálják a határozott férfit, aki aztán egész életükben a társuk lesz. A híres kampós orr a veleszületett bölcsesség szimbóluma. Olyan személyé, akiről az előző életek tapasztalatai nem csiszolódtak le teljesen, ezért olyan tudásnak, tehetségnek birtokában van, amely kiemeli az átlagból. A nemes vonalú sasorr a türelem, a nyugalom, a nagyvonalúság jelképe. Az ilyen személy idősebb korábban környezete tanácsadójává válik, akire vezetőként tekintenek a többiek.