A míder egy, a fűzőre emlékeztető ruhanemű. A szó német eredetű, de a német nyelvterületen belül napjainkban nem egységesen használják, mást és mást értenek alatta:

Németországban a míder alatt egy, a mell alatti fűzőre, vagy a derékfűzőre emlékeztetö fehérneműt értenek, ami azonban hosszabban lenyúlik a csípőre, és 6-8 darab harisnyatartóval van ellátva. Ezek elasztikus anyagból és általában merevítő nélkül készülnek (esetenként műanyagmerevítőkkel), így Németországban a míder gyakorlatilag a modern korszázs és a csípőszorító sajátos ötvözete.

Ausztriában viszont egy jóval tágabb ruhanemű-kategóriát jelent a míder szó, ami a fent leírt fehérneműn kívül magában foglalja a műanyagmerevitős és díszítő jellegű, felsőruházatként viselt fűzős felsőrészeket is, függetlenül attól, hogy szoknyához varrva vannak-e vagy sem.

Magyarországon a míder szó az osztrák értelmében honosult meg, ami feltehetőleg a két nép több évszázados közös múltjára vezethetö vissza.

Atörténelem folyamán nem mindig jellemzete ez a kettősség a míder szó használatát. Még a fűző megjelenése előtt léteztek fűzött felsőrészek. Ezek voltak a korai középkori míderek, amiket elöl zsinóros fűzés díszített. A történelmi míderek nőies szabásukból kifolyólag a derekat is kihangsúlyozták, de nem formáltak tipikus homokóra-alakot. Belőlük fejlödött ki viszont (kb. a XVI. Századra) a darázsderékkal asszociált, alakformáló fűző.

Egyes vélemények szerint a korai középkorban elterjedt míderek a fűző előfutárai, viszont osztrák és svájci divattörténeti áttekintésekben nem ritkán szinonímaként használják a fűző és a míder szavakat. A XIX-XX. századi fűzőellenes kampányok nyomán kialakult a modern korszázs széles skálája. Ezen belül az utóbbi évtizedekben különösen a pánt nélküli, vállat szabadon hagyó és derékban karcsúsított (dísz-)fűzős felsőrészek váltak újra divatossá és terjedtek el – azaz a divat történetében (ismét) egy régről már ismert fejezet köszöntött be.