Talán nem tévedfünk nagyon ha azt mondjuk, hogy a vágykeltők egyidősekaz emberiséggel,  hiszen talán még a beszéd sem alakult ki, deaz ember már biztosan ismert olyan növényeket, módszereket, vágykeltőketamelyekkel erősíthette a fajfenntartási ösztönét. Nincs olyan kultúra maa Földön, amelyik nem ismerne és ne használna vágykeltőket,afrodiziákumokat. A vágykeltők célja talán más volt az ősidőkben, de makifejezetten azért alkalmazzuk őket, hogy megtartsák vagy felerősítséka nemi vágyat, hogy ezáltal még több gyönyörhöz juthassunk.

 

Az afrodiziákum szó eredete a csodálatos istennő, Aphrodité nevéhez kötődik. Az istennő híres varázsövéhez hasonló hatású szereket nevezték el afrodiziákumnak, vágykeltőknek. A monda szerint Aphrodité egy kagylóban látta meg a napvilágot, így azt gyakran tartják a női nemiszerv jelképeként számon. A kagyló elvitte őt egészen Ciprus partjáig, ahol a tengerből kikelve, a szárazföldön léptei nyomán csodálatos virágok és fák nőttek ki a földből. Ezek a növények kékvirágú lótusz, mirtusz, gránátalma, menta ettől fogva Aphroditének hódoltak, és szerelmi vágykeltőként vonultak be a köztudatba.

Ezeknek a növényeknek a kivonataiból készített vágykeltők fokozzák a szerelmi lázat, erősítik az erekciót csakúgy, mint a kagylóból és a legtöbb puhatestű állatból készített vágykeltő. A kagylók és csigák húsát gyakran afrodiziákumként fogyasztják, vázukból pedig a női szeméremtest szimbólumaként mágikus tárgyak, varázserejű amulettek készülnek. Az osztrigának például mind a mai napig nemi vágyat serkentő hatást tulajdonítanak. Casanova állítólag naponta negyvenet fogyasztott belőle.

Van, ahol a vágykeltőket, afrozidiákumokat az impotencia, és a frigiditás ellen alkalmazzák, máshol, mint például az indiai szubkontinensen a már meglévő nemi vágy fokozására, a házasélet újabb és újabb gyönyörökkel való gazdagítására. A gyönyört hajszoló férfiak potencianövelő szerként használták, hogy meghosszabbítsák az erekciót, és ismételt működésre serkentsék a nemi szervet.Némelyek olyan hatóanyagot kerestek bennük, amelytől felhevülhetnek a frigid nők, engedékennyé válhatnak a nemi élettől berzenkedők, az örömtelenek előtt pedig feltárulhat az erotika és a szexualitás világa.


Innen már rövid út vezetett a szerelmi varázslás felé, mikor is titokban alkalmazták a végykeltő szereket, hogy az érintettek tudta nélkül hassanak testi szerelem iránti vágyukra.Az emberiség a története folyamán nemcsak a táplálkozásra és gyógyászatra alkalmas növényeket fedezte fel, hanem olyan, igen gyakran hallucinogén növényfajtákat is, amelyek segítségével kapcsolatba léphettek isteneikkel és más természetfeletti erőkkel. Ezek a szent növények azonban számos olyan mellékhatással is rendelkeztek, mint például a nemi vágy serkentése vagy a rendkívül erős erekció. A legtöbb ősi kultúrában termékenységi rítusokhoz használták az afrodiziákumokat, melynek során maga a szexuális aktus szentté avatlódott.

Egyes növénycsaládokban gyakoribbak az afrodisztikus fajok, leginkább a csucsorfélék (Solanaceae) tagjai között, ahova olyan egzotikus növények tartoznak, mint a nadragulya, mandragóra, vagy a beléndek. A történelem leghíresebb afrodiziákumának, a régi árják Szoma néven ismert szerének sajnos nyoma veszett, és az ókorban ugyancsak rendkívüli hírnévnek örvendő Mólü nevű szerelmi vágykeltőt szintén nem lehetett egyértelműen beazonosítani.

Az állatvilágból származó leghíresebb és talán a legrégebb óta ismert afrodiziákum a kőrisbogár. Hiába léptek fel súlyos mellékhatások, például dizentéria, heregyulladás, egyes országokban még ma is kaphatók a belőle készített vágykeltő készítmények. Alkalmazása azért veszélyes, mert a bogár teste 0.25 - 0.55 százalék kantaridint tartalmaz, amibol már 30 mg halálos lehet egy felnőtt ember számára. Sok olyan szerelmes pusztult el nyomorultul kedvese karjaiban, aki a bogárból készült szer erőteljes hatását akarta élvezni.

A nünükék családjába tartozó rovarból készített vágykeltő készítmény hatása ugyan jelentős, de vajon megéri?Vannak persze sokkal ártalmatlanabb fajok is, mint például a germán szerelemistennő szent állata a Cserebogár. Az ebből készített vágykeltő készítmények szintén garantálták a sikert.Szerelmi bájitalok készítésénél a legelterjedtebb szokás valamilyen állat nemi szervének, leggyakrabban a heréknek a feldolgozása, valamint a fallikus képzeteket hordozó testrészek, mint az agancsok, szarvak, vagy az orrszarvú tülkének porrá őrlése és vágykeltőként való alkalmazása.

Szólnunk kell még az ásványok, drágakövek mágikus erejében való hitről, amekyek vágykeltő hatása főként különleges megjelenési formájukon, ritkaságukon, drágaságukon, vagy elérhetetlenségükön alapul. A nyakban hordott amulettek a szegényebb emberek varázsszerei voltak, míg a gazdagabbak már akár borban vagy ecetben keverhették el méregdrága, szétzúzott drágaköveiket. A kövek, ásványok afrodisztikus hatásának van tudományos magyarázata is, miszerint az emberi szervezet számára bizonyos ásványi nyersanyagok, nyomelemek életfontosságúak. A cink és a magnézium például kontrolálja a nemi szervek működését. Beszerzésük pedig jóval egyszerűbb annál, mintha porrá tört gyöngyöt vagy kagylóhéjat kellene keresgélnünk.

Mint láthatjuk, a vágykeltők története egyidős az emberiség történetével és bár a korok és a tudomány is változnak, vágykeltők mindig is voltak és mindig is lesznek. És persze olyanok is, akik hisznek bennük...